Ha most kezdesz komposztálni, akkor pont neked szól ez a poszt, ha pedig nem, akkor: egy ember, egy évben, itt Magyarországon átlagosan 450 kg hulladékot termel. Ez eleve durva, de mi van, ha azt mondom, hogy ennek legalább a 30%-a szerves hulladék, amit amúgy vissza lehet táplálni az anyaföldbe? 30%! Jó deal, nem?
Most, hogy mind közös nevezőn vagyunk, lássuk első komposztos bejegyzésünk intuitívan felsorolt lényegét a teljesség igénye nélkül:
- Komposztálni bárki tud!
Mi otthon kezdtük el, még a családdal. Apukám csinált két komposztrekeszt, és végtelen türelemmel bíztatott minket, hogy ugyanmár, hordjuk ki oda. A probléma az volt, hogy ez legalább harminckét plusz másodpercet igénybe vett! Kimenni, odadobni, visszamenni. Helyette inkább odamentem az ablakhoz, lepakoltam kilenc gyertyatartót, három virágot, elhúztam a függönyt, odébb toltam egy széket, hogy ki tudjam nyitni az ablakot, aztán megpróbáltam belecélozni onnan a ládába. Vagy sikerült, vagy nem. Aztán visszapakoltam mindent, lehetőleg ugyanúgy, hogy ne lehessen észrevenni, hogy mozgás volt ott, mert nyilván az esetek legalább felében mellédobtam, és akkor az kiderül, milyen gáz már. (Ilyenkor következhet a „jó, én kapus vagyok, nem kell tudom célozni” duma, amit kiválóan fel lehet használni relevánsságától függetlenül.)
- A komposztálás nem csak simán menő, de a növényeknek is tényleg jobb.
A lebomlott szerves hulladék olyan fincsi tápanyagokat rejt, amiket a növények könnyen fel tudnak venni, és ha más nem, hát születhetnek belőlük az instagram posztok. A közösségi komposztokban általában úgy van, hogy megkötöd a szerződést (ingyen!), lehordod a komposztot (ingyen!), és hazaviszed a jó kis földet aztán (ingyen!) a paradicsompalántáidnak, vagy amilyen diliben éppen benne vagy. (A dilit abszolút pozitívan értem, alig várom már, hogy sikerüljön egy hétnél tovább fűszereket termesztenem a gangon meg ilyenek!!)
- Egyszer kell megtanulni komposztálni (mint beszélni, vagy járni), és onnantól automatikus.
Oké, az elején lehet, hogy nehezebb. Nekem például kísértetiesen hasonlított az „önálló háztartásban komposztálni kezdek” és a „felveszem a tárgyaimat a neptunban” című történethez. Többször hittem azt, hogy ó, ezt már tudom, ez a múltkor is így volt, mint ahányszor tényleg. Jóval többször. DE: itt a HEP, itt a net, itt van rengeteg információ a kezünkben, és ne féljünk használni!
- Olcsó, és olcsóbb, mint virágföldet venni. A fenntarthatósági értéke pedig csudálatosan nagy!
Csak egy komposztláda kell, vagy negyed óra, hogy tutorialokat nézz, hogyan kell sajátot készíteni, és voilá! Ha rápörgünk a témára, mutatunk nektek instagram posztban többféle megoldást is.
- Nem én vagyok a csapat grafikusa, de összeraktam egy dínos infografikát, minden fontos dologgal, ez az ötödik pont:
A plusz egy pont annak jár, aki elkezdi gondolatban forgatni a komposztját, és tettekre is váltja! �
písz,
ursaminor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.