Sziasztok!
Olvasói sztorink érkezett az „Az vagy amit szemetelsz” bejegyzésre!
Három gimis (Blanka, Rozi, Domi) elment egy napsütötte szombaton szemetetszedni.
Abból kiindulva, hogy önálló háztartásukban nem sokat tudnak tenni, merthogy nincs (otthon meg komposztál a család stb.), viszont a szemétszedés kis energiabefektetéssel, és nagy hatással jár. Megelégelve az utcai szemetelőket fogták egymást, és elindultak megcsinálni azt a 2 másodperces feladatot amit, ahogy mesélik, rengeteg ember nem képes: felvenni amit lát. Vagy el se dobni.
Nem sokat tervezgették, csak kiválasztottak egy szakaszt (Gellért tér környéke), szereztek zsákokat, kesztyűt, és nekivágtak. Figyeltek a szelektívre is: papír, műanyag, fém, és felismerhetetlen gamatok.
Lecuccoltak, felosztották kis csapatuk szelektív szerint – ez nagyon hatékonyak bizonyult, flottul ment a gyűjtögetés. Határuk a zsákok űrtartalma volt, de egyébként a csillagos ég is lehetne, mert amilyen szép a Szabihíd, olyan mocskos a környéke. Kincskeresésnek sem volt utolsó a kaland, találtak félbetört Vénusz szobrot, vintage zsebórát, és egy kék baseball sapit, amit Domi azóta hord.
A zsákokkal aztán végigvonultak a Bartókbélán, és kidobtak szépen a helyükre mindent.
Domi azt mondja barátokkal a legjobb, de azért egyedül is felszedi amit lát, Blanka szerint a léleknek is megnyugvás egy ilyen program, Rozi pedig egy zsírégetéshez hasonlította: megszabadulunk a feleslegtől, felszabadulnak a boldogsághormonok.
Bent a suliban elmesélték órán, és megtetszett mindenkinek (ez nem költői túlzás, tényleg így volt), szóval az osztályfőnökük rájuk is bízta, hogy havonta szervezzenek meg egy-egy szemétszedést a környéken. A következő az őszi szünet után lesz!
Nekünk nincs még keresetünk, a zsebpénzünket mondjuk tudjuk nem-szívószálra költeni, de elég kicsi a mozgásterünk abban, hogy mit támogassunk és mit ne. Amit megtehetünk (és mindenki megteheti!) az az, hogy olyan dolgokon változtatunk, amit látunk. Ha kiszúrja a szemünk az éjjelnappaliban a műanyagzacsi, hát nem veszünk (minden csak egyensúlyozás kérdése)! Ha zavar, a szemét az utcán, felvesszük és kidobjuk, mire való a fitt, fiatal testünk.
Mi is szeretnénk óceánban búvárkodni, pandákat ölelgetni, hógolyózni, meg hetvenévesen az unokákkal erdőben kirándulni, folyópartra kiülni, saját kertből szüretelni, és bár arról fogalmunk sincs mi lesz velünk érettségi után, de ezeket a célokat a szemünk előtt tartva egy biztos: szemetet szedni minden szempontból megéri. És a legjobb, hogy ezt tényleg bárki, bármikor, bárhol megteheti!
Hajrá fiatalok!!!!
ursaminor tolmácsolásával buzdít mindenkit a tudatosságra Blanka, Rozi, Domi
Ki a következő? ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.