A Facebook megosztásoknak tényleg van ereje. A “jelöld meg a barátod és jön egy pizzával”, meg a végtelen pénzes posztok mondjuk nálam még nem váltak be, de az eseménymegosztósak igen. Megosztottam, hogy van ez a Dunamentő akció, a World Cleanup Day keretében, amikoris kesztyűben, zsákokkal felszerelkezve megyünk a rakparton, és szedjük a szemetet. Alacsony a víz, szóval bezsebelhetjük a legjobb hulladékokat, mielőtt a folyó tovább viszi. Tök jó!
A megosztás utáni percekben rögtön csilingelt az inboxom, hogy okés, akkor tényleg megyünk? Én meg úgy voltam vele, hogy vagy öten lesznek, vagy ezren, mindkét eset érdekel, és amúgy is rámfér egy kis vasárnap délelőtti mozgás. Szóval miért is ne? Az idő jó, a Duna jó, Budapest jó, felelős fiatal felnőttnek lenni jó, a bokaszalag szakadásomnak meg a sport nem jó, de amíg az ugyanúgy izzasztó és kihívásokkal teli szemétszedés nem olimpiai versenyszám az olimpián, addig bűntelenül űzhetem. Je!
Először csak óvatosan sétálgattunk, annyi ember volt, hogy azt gondoltuk nekünk, kicsit később kelőknek, már nem is marad szemét. De hamar kiderült, hogy túl optimisták voltuk, mert aztán szereztünk mi is zacsit meg kesztyűt, felemeltünk egy random követ, és tíz percig ástuk ki alóla a szemetet. Jött a következő kő, az azutáni, és az azutáni is. Apró kis győzelmek követték egymást szép sorban, amikor egy PET palackot sikerül mondjuk kiásni körömmel, vagy egy iszonyat hosszú műanyag valami végére járni, szívószálakat nagy dohogások közepette összegyűrni, esetleg olyan dolgot találni amiről egyszerűen nem lehet tudni mi volt fénykorában.
 |
 |
Az eseményt a hulladékvadász.hu, a szemétszedés.hu, és a JÖN Alapítvány szervezte karöltve. Volt náluk csomó szemeteszsák, gumikesztyű, víz meg mosoly. És nem csak náluk, hanem a résztvevők nagy részénél is. Bárkitől lehetett kérni, bárki szemeteszacsijába becsatlakozhattunk, ha épp nem volt nálunk olyan fajta szelektív, vagy ha csak simán szimpi volt a másik. Nem egy flörtöt láttunk, szóval zöld szinglik figyelem: elbírja szerelmeteket a rakpart! (Bocsi)
Elbírja még a fésűt, a sörösdobozt, a csikket, a pezsgődugót, a szívószálat, a Starbucks meg a Burger King poharat, az összes fajta alkohol üvegjét, mindenféle zicsit-zacsit, szirt és szart, amit szétdobálunk. Elbírja száz éveken keresztül ☹
Könnyen fel tudom idegesíteni magamat a szemételdobáláson, meg a nemtörődömségen, de ez a délelőtt nagyon pozitív volt. Igény van a változtatásra, ezt bizonyítja a nyüzsgő rakpart. Lehetőség szintén: nézz magad elé! Társaság? Ó heló! Itt vagyunk mi HEP! Mi, akik azon ügyködünk, hogy hasonló szemléletmódú fiatal felnőttek ne érezzék magukat weirdonak amikor a fröccsös este után hazaviszik az üres borosüveget, vagy amikor vászontasiba veszik a piacon a szilvát.
Szóval amit ma megtanultam, hogy bármikor le lehet tenni az asztalra egy adag összegyűjtött hulladékot, de társaságban duplája az élvezet. (Ha valaki magányos szemétszedő írjon privát üzenetet!) Amit meg tovább szeretnék adni: hogy amikor azt mondjuk „pillanat, csak kidobom”, akkor gondoljuk át, hol van az a „kint”, ahova szemetelünk.
ursaminor
outro, avagy akiket érdemes követni:
https://szemetszedes.hu/ és https://www.facebook.com/szemetszedes/
https://hulladekvadasz.hu/ és https://www.facebook.com/hulladekvadasz.hu/
https://jonalapitvany.hu/ és https://www.facebook.com/jonalapitvany/
https://www.facebook.com/happierearthproject/ hehe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.