Happier Earth Project

A második HEP esemény időpontja: szeptember 30. Amikor ezt a dátumot először hallottam, akkor még csak augusztus volt, és egyáltalán nem tudtam, mire számítsak. Mi, HEP-ek, szaktársak lévén jól ismerjük egymás munkamorálját, hogy néha ezer százalékon pörgünk (általában a határidők előtt, hehe), néha meg azt sem tudjuk, mikor mossunk fogat, annyi más dolgunk van. A megvalósításnál viszont olyan izgulásba kezdünk, hogy végül kinyílunk, és nagyon viccesek leszünk. (Légyszi, valaki a közönségből erősítsen meg!) (Megerősítve, a szerk.)

Szóval most volt a 2. HEP esemény: játék és workshop. Masszív kis társaság gyűlt össze délután az Attention-ben. Volt, aki humánökológia mesterszakról, volt, aki vegán gazdaságtudományi karról (mármint a leányzó vegán, nem a kar) (haha) volt, aki még két évvel érettségi előtt van, volt, aki nemzetközi tanulmányok alapszakot kezdte épp, volt író-költő, grafikus, DJ, és mi, akik andragógián tanulunk, és mellékállásban önkéntesek, airbnb-sek, Nigéria kutatók, a városi biciklizés mesterei, egyre fenntarthatóbb úton haladó, szembeszéllel is megküzdő, nagyvárosi lányok vagyunk, akiknek a közös chatükben bomba az emotikon. 

A délután első részében egy saját fejlesztésű társasjátékot játszottunk, a másodikban pedig az uzsonnát csomagoló anyagot helyettesítő méhviaszos tasikat, mindenki olyan textildarabból, amilyenből csak szeretne!
A játékot két csapat játszotta. Pontokat gyűjtve jutottak el az 1-esről az 51-e mezőre, ami egy szemeszter időtartamát jelképezte szeptember elejétől február elejéig. Minden hónapban meg kellett küzdeni egy nagy kihívással pl.: tanszervásárlás, munkakeresés, ZH hét és vizsgaidőszak, karácsony, és a joker-challenge. A nagy kihívásoknál az vihette a pontot, aki a felvázolt szituációra a legkreatívabb, legfenntarthatóbb, legvalóságosabb megoldást tudta kiötölni. Egy-egy hónapon belül voltak szituációs és kihívás kártyák. A szituációsak az adott időszakhoz kötött igaz történeten alapult helyzeteket hoztak, amire a csapatoknak kellett válaszolni. A kihívás kártyák „zöld” szavakat dobtak és azt, hogy mutogatni, rajzolni, vagy elmagyarázni kell-e. Minden tizedik mező után pedig meglepetéskártyát húzhatott a csapat, amin egy-egy pozitív megerősítés, egy-egy segítség volt, amit a későbbiekben bármikor felhasználhattak.

Most pedig következzenek azok a megoldások, amiket az első hivatalos #HEPközösség hozott el nekünk, hogy könnyebb legyen a fenntarthatóság a mindennapokban. 

1. Tanszervásárlásnál 10 pontos ötlet, ha mondjuk nem vásárlunk. Biztos mindenkinek van otthon füzete, ami csak félig van telt be, tolla, amit a bankból csórt, sőt legtöbbünknek laptopja is van, ami az első kettőt remekül kiváltja. Top megoldás: az egyik felére nyomtatott papírokat vegyük egy kupacka szépen, lyukasszuk ki az oldalát, és fűzzük össze. Időigénye 10 perc, ha még ki is Instagrammozzuk, költségigénye meg nulla.
   
   
2. Átjön pár egyetemi arc, akikkel egész nyáron nem találkoztunk. Mit készítünk nekik? Idényzöldséggel és gyümölccsel feltankolunk (olcsóbb is!), kis rágcsa esetleg. És ha esetleg túllőttünk a célon, és ránkrohadna a sok finomság, rengeteg lehetőségünk van megosztani másokkal: kiírhatjuk az üzenőfalunkra, felajánlhatjuk a szomszéd néninek, vagy az utca végi hajléktalannak. Ha valaki egy fokkal specifikusabb megoldásra vágyik, akkor ott vannak a "Fiatal Felnőttek..." kezdetű Facebook csoportok, ahol mindig örömmel fogadják. Egy időben működött a Foodsharing Budapest , sajos az oldaluk már nem aktív, de érdemes végigpörgetni rajta. Aztán itt van nekünk ez a Food Not Bombs Budapest, ami egy nagyon király civil kezdeményezés, ahol kidobásra szánt kajákat gyűjtenek össze, és osztanak szét, lehet náluk bátran önkénteskedni is, meg minden, nézzétek meg! Ha pedig a hétvégi buliból maradt kaja, vagy egyszerűen csak jobb hétfőt szeretnétek, akkor az Attention-ben a Daydreamer's Lunch a megfelelő hely számotokra!
   
   
3. Szétosztottunk a kaját, amit meg csomagoltunk magunknak, az otthon maradt. Bent vagyunk egész nap a városban, mit tegyünk? Enni kell... Fenntartani magunkat is, ugye. A Vegacity a blokkon kívül hulladékmentes, olcsó, és vegán. Juhú! Vele sréhen szemben a Műhely café is jó árban van, és tudják a méhviaszos textil uszonnástasidba adni a szendót! Ha pedig van nálunk elviteles bögre, akkor igazán előttünk az élet: bármit el lehet benne vinni. Top megoldás: csináljunk méhviaszos uzsonnástasit! 
   
   
4. A társasházban, ahol laksz, valaki folyamatosan a kommunálisba dobja a tiszta műanyagot meg a papírjait. Nagyon zavar, de 120 lakó közül fogalmad sincs melyik lehet. Egyik nap békésen szürcsölöd a zöld teádat/kávédat (kimérősen megvett, fairtrade, fenntartható ültetvényről, ahol szeretik a munkásokat és megfizetik őket, és nem repülővel hozzák ide, hanem önkéntes delfinek hátán), szóval szürcsölsz a bögrédből és kitekintve az ablakon meglátod a szomszéd nénit! Ott slattyog a szemetével bele a kommunálisba, pedig van ott mindenféle fincsi szelektív. Mit teszel? Megoldásaink: becsöngetsz hozzá, és felajánlod, hogy helyette kihordod a szelektívet, csak gyűjtse külön. Pozitívum: mindig az cserébe sütit. Másik megoldás: Felajánlod, hogy átjössz hozzá hetente, kiválogatjátok együtt, és ki is viszitek, így neki lesz társasága, neked meg ugye sütid, a Földanyának meg boldogsága. Arról nem is beszélve ugye, hogy a Földet csak kölcsönkaptuk az unokáinktól, és a kis cukorfalatkák igazán megérdemlik, hogy rendesen hagyjuk itt nekik. Szélsőséges esetben még fenyegetni is lehet az FKF-fel, hogy pénzbüntetést adnak az össze-vissza szemetelőknek. Ekkor nem biztos, hogy jár a süti.
   
   
5. Elkezdődött az egyetem, elkezdődött a tanároknak az a dilije, hogy „Fejezzétek be a dián látható három mondatot erre az A/4-es lapra, aztán sorban felolvassuk”. És kidobjuk. Saját tapasztalat: volt olyan, hogy mindenkinek egy-egy szót kellett csak felírnia a lapra, hogy hogyan érzi magát. *masszív facepalm*. Megoldhatjuk ezt a problémát úgy, hogy mondjuk cetlikre tépkedjük a lapot, akkor legalább kevesebb fogy, de ha a tanár nem ragaszkodik valamilyen teljesen érthetetlen indokból erre a leírogatásra, akkor visszautasítjuk, és felírjuk a telefonunkba, laptopunkba, papírunkra, padtársunk homlokára. Ha mindenképp papír kell, akkor javasolhatjuk, hogy használjunk újra papírt, mondjuk, aminek az egyik oldalára egyszer már nyomtattak. Össze is lehet beszélni a csoporttal, ha ez mindennapos, és mást is idegesít. (Ha őket nem idegesíti, akkor idegesítsük fel őket. Muhaha!) Az óra végén a papírok összegyűjtése és szelektívbe dobása, pedig mindig egy jó kis békés protestálás, ami minden esetben megfontolandó.
   
   
6. Ősz = pumpkin spice latte. Legalábbis ősszel tudjuk ezzel nyugtatni magunkat, hogy csak azért kávézunk, mert ilyenkor a legjobb. Belül pedig mindannyian nyugtázzuk, hogy az év összes többi szakaszában is ugyanilyen nagyon jó. Milyen kávéfőzőt vegyünk hát otthonra? Szempont a fenntarthatóság, a megfizethetőség, és a finomság. Felmerültek presszókávé gépek, de végül a French Press mellett döntöttünk, mert az olcsó az IKEA-ban, tartós, lehet használni szálas teához is, illetve nem fogyaszt semmilyen energiát. Humánökológusunk bedobta azt a fájdalmas tényt is, hogy 1 kiló szemeskávé előállításához 19.000 liter víz szükséges. Jó, majd újévkor megfogadom, hogy tavasszal átszokom a zöldteára.
   
   
7. Elérkezett a ZH hét, a vizsgaidőszak. Ajaj. Rengeteg lehetőségünk van a környezetbarát tanulásra, de az is lényeges szempont, hogy ki hogyan tud tanulni. Nyilván nehéz átszokni a szövegkiemelőzésről az e-bookon olvasásra egyik pillanatról a másikra. Ötleteink: tanuljunk könyvtárban, egyrészt ott vannak a könyvek, amiket nem kell megvennünk, másrészt inspiráló a környezet, meg nagyon szép. Órai diasorokat fölösleges kinyomtatni, viszont pro tipp, hogy alájuk írhatjuk a jegyzeteinket, és így sokkal könnyebb összekötni a dolgokat. Laptopon tanuláshoz ajánlom a Facebook és egyéb közösségi platformokat letiltó programokat, amiknek az egy perces installálása alatt pont könnyes búcsút vehetünk a Netflixtől meg az HboGo-tól is, amiért amúgy sem mi fizetünk általában, hehe. A szkennelt jegyzetküldés, a tétel továbbadás, meg az online jegyzetelés is menő. Pro tippünk: MeRSZ. Ez az Akadémiai Kiadó online okoskönyvtára, ahol már most több száz mű van fent, az összes tudományterületről, és folyamatosan bővül. Ez jelenleg messze a legjobb e-könyves szolgáltatás. Minden eszközön működik, nagyon felhasználóbarát, és baromi sok hasznos funkciója van. Bele lehet jegyzetelni a könyvekbe, megosztani azokat (a jegyzeteiddel együtt!), kinyomtatni, kiemelni, szóval tud gyakorlatilag mindent, amit papíron csinálnánk a szövegkiemelővel, csak itt sokkal egyszerűbb, költséghatékonyabb (merthogy a legtöbb egyetem hallgatójaként ingyen elérhetjük, de ha fizetünk érte, még úgy is bőven megéri a könyvvásárlással szemben), egyszerűen lehet lehivatkozni a műveket, és ráadásul mindig van valami nyereményjáték is, ahol Apple cuccokat lehet nyerni. Azért cserébe, hogy kitöltesz egy kérdőívet, hogy aztán az AK tudja fejleszteni a MeRSZ-et, hogy még hallgató barátabb legyen. Egy szó mint száz, a MeRSZ egy menő ügy, ez ám a jövő, és cuppanjon rá mindenki. *drops mic*
   
   
8. Itt a tél, de nincs kabát. Elcsórta a tesó, megette a kutya, anyukám szerint nem áll jól, elmúlt a „zöld kabát rózsaszín szőrrel” korszakod, bármi is AZ ok, kell most egy télikabát. A #HEPközösség ruhavásárlási szokásai a következők: turi, garázsvásár, ruhacsere. Ilyen eseményből kábé minden héten van, és baromi jó kincseket lehet beszerezni, amik stílusosak, van valami titokzatos sztorijuk, nem jön szembe az utcán, és fenntartható, hiszen újrahasználunk egy-egy darabot, ahelyett, hogy a fast fashion-t támogatnánk. Itt is persze egyéni prioritások vannak, de a télikabát pont egy olyan móka, amit be lehet szerezni innen-onnan, ha nincs nagyon speciális elképzelésünk. Még tipp: ha olyan a nagyi, kérjük meg, hogy kössön nekünk! Vagy kérjük meg a szomszédnénit, cserébe azért, hogy kivisszük a fentebb említett szelektív szemetét! Vagy, hordjunk thermo pulcsikat. Ilyen példát is kaptunk, hogy aki nem szeret kabátot hordani, mert mondjuk abban kényelmetlen biciklizni, vagy kirándulni, az öltözzön rétegesen. És ha valaki megtanult jól rétegesen öltözködni, akkor írja meg praktikáit.
   
   
9. HoHoHooooo! Végre karácsony. Csillogó szemű/rettegő/unott szmájli. Első kérdéseink: mibe csomagoljuk az ajándékokat? Egyáltalán milyen ajándékot adjunk? Klisé vagy sem, egyetértettünk abban, hogy a kézzel készített, illetve az élmény ajándékok a legeslegjobbak. Egy színházjegy, vagy egy bungjee jumping ugrás ugyanúgy járhat teljes extázissal, mint kiskorunkban a matricakészítő gép, vagy a beszélő baba. A kézzel készített párna, bögre, montázs, váza, közös emlékre emlékeztető dísz, vagy bármi, nagyon szívmelengető, és az egész karácsonyi cuccokkal elhalmozás dilinek pont az a velő része, ami a lényeg lenne. A csomagolás kérdést abszolút győztesen nyerte az az ötlet, hogy nagyon egyszerűen készítsünk piros textilzsákokat, vagy akár csak simán piros textilt vegyünk a méteráruban, és arra fessünk, vagy díszítsük fel szalaggal. Nincs hulladék, van kreativitás. Legjobb kombó!
   
   
10. Második kardinális kérdésünk: A FA. Ha már úgyis kivágják azt a sok fenyőt, vegyük-e meg? Vagy vegyünk földlabdásat, amit aztán kiültethetünk? De hova, a panelerkélyre? Megtérül-e sok év alatt, ha műanyag fát veszünk? Kölcsönözzük ki fát? Kell-e egyáltalán fa. Ezekről most mind lehetne írni egy-egy oldalt, de itt inkább elvágom a fonalat, és megkérdezem, hogy ti hogyan csináljátok és miért? Decemberre tartogatunk számotokra, kedves #HEPközösség karácsonyi különkiadást, addig ez sok kérdés útravaló.

Szóval ezek voltunk mi & ti. (Képek a linken!)

Köszi, hogy jöttetek, olvastok, támogattok minket, inspiráltok, és megosztjátok gondolataitokat, hamarosan megint találkozunk!! *Izgatott szmájli* 

Písz,
marapama, ursaminor, stvaller