Happier Earth Project

Kedves kis földlakók! 

Ahogy fiatal felnőtté válunk, átértékelünk egy csomó dolgot, elköltözünk otthonról - a környezetváltozással pedig jön a teljes normaváltás, megváltozik körülöttünk a világ, és benne mi is. Ebben az életszakaszban folyamatosan változunk, formálódunk, épülünk-szépülünk, meg persze értetlenkedünk, tépelődünk és megkérdőjelezünk, újra meg újra… Így, a felnőtté válás küszöbén én is hasonló cipőben járok, sokat gondolkodom azon, ki vagyok én és hol a helyem a világban. Megosztom, eddig mire jutottam… 

26 éves egyetemista lány vagyok, 2010 óta élek Budapesten, előtte Szekszárd volt a hood-om. Családi házban nőttem fel, fáramászós környezetben, homokozóban levelibékákat kergetve, szóval napsütés, béke és szeretet. Valószínűleg innen eredhet az az alapvető tisztelet és jóság, amit a Föld és a rajta élő lények felé táplálok. (Itt jön be valami Michael Jackson szám a Föld megmentéséről.) Nagyon sok minden foglalkoztat, de leginkább mi földlakók, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, hogyan működünk és bánunk egymással és persze, hogy hogyan állunk kapcsolatban a közvetlen és közvetett környezetünkkel, és természetanyánkkal.

Fiatalon mindannyian más képet festünk arról, milyen minőségű életet élünk majd felnőttként. Piacra járunk-e majd zöldségért vagy az aldiba, esetleg évekig elhisszük, hogy a régi muskátlis kaspónkban hatalmasra duzzadt paradicsomfürtöket szüretelünk majd az ötödiken. Hogy tényleg télen-nyáron ragaszkodunk-e majd a cangázáshoz, vagy marad a bliccelés troli. Vagy hogy komolyan vesszük-e a heti egy futást, vagy kiváltjuk a péntek esti kollektív lötyögéssel. Sokaknak egy diploma, egy komoly párkapcsolat, vagy a hőn áhított álommeló elérése adja meg az érettség érzését, a mentális feljebb lépést.

Számomra az ultimate ‘Álom’ sosem volt egy krisztálytisztán kirajzolódott valami - szakma vagy bármi - sokkal inkább egy állandóan változó, formálódó mozgókép ez, amit annál szilárdabb értékek hálóznak be és tartanak össze. Ezeknek az értékeknek az alappillére a ‘nem ártok’ filozófiája. Az a békében együttélés a világgal és lakóival, ami a kölcsönös egymásra figyelésen és óváson alapszik. Számomra ez a társadalmi felelősségvállalás jelenti a felnőttéválás egyik lépcsőfokát. Ennek szellemében jött létre ez a projekt, a HEP.

Két bajtársam és én azon munkálkodunk, hogy junior környezetvédőkként terjesszük az egészségtudatosság és környezettudatosság eszméjét (eszményét?) egy fenntarthatóbb, boldogabb világ megteremtése érdekében. És bár ez akár reklámszövegnek is elmenne, a mentalitás bárki számára lehet(ne) alap, aki szereti élvezni a napsütést, lubickolni a Balatonban, vagy szippantani a friss levegőből (egyáltalán szeret lélegezni…), hiszen csak úgy marad élhető és boldog a mi Föld bolygónk, ha hálásak vagyunk érte és tudatosan vigyázunk rá.

A környezettudatosság mondjuk egy tágan értelmezhető dolog. Sokan azt hiszik, azt jelenti, hogy magunkat fákhoz kötözve védjük a Dél-Amerikai esőerdőket a láncfűrészesektől, és nem gondolnak arra, hogy egészen hétköznapi dolgokban is lehetünk következetesek. A szelektív hulladékgyűjtés, textil bevásárlózacsi és a környezetbarát tisztítószerek használata alap, de ezek mellett még sok-sok dolog van, amit könnyedén beilleszthetünk a hétköznapjainkba. Többek között ezekkel fogtok nálunk találkozni.

És mivel az én kicsi szívemhez az emberi psziché, a lelkek világa, a kapcsolódások, a társadalmi és gender kérdések, szociális problémák is nagyon közel állnak, ilyen témákban is találhattok tőlem írásokat, az apróbb gondolatoktól, az egész estés blog bejegyzésekig.

Mindezek mellett a projekt legalapvetőbb célja - a bébifókák megmentésén túl - a közösségépítés, egy olyan crew létrejötte, aminek tagjai egymást segítve építkeznek. Ha te is egyetértesz ezekkel az értékekkel, Welcome!, üdv nálunk, maradj velünk!

marapama